Ma láttam egy reklámot, amelynek felirata - ingyenes próbaoktatás - megütötte a szememet. Azonnal rádöbbentem, hogy tényleg, mennyire időszerű, hogy ne mondjam, hiánypótló lenne már egy olyan útmutató, amelyből a magyar zenekarok megtanulhatják, hogyan is kell próbálni. Két évtizednyi zenekarozás után minden túlzás nélkül szaktekintélynek számítok ebben a témában, szóval biztosan értékes gondolatokkal gazdagodik majd a fiatal zenészgeneráció a mostani cikk által. Fogadjátok szeretettel a Halálfej Együttes ingyenes próbaoktatását!
Először is keressetek egy próbatermet! Ez egy olyan, általában kültelki gyártelepen álló, rendszerint meglehetősen mocskos alagsori helyiség, amely minden tömegközlekedéstől legalább egy kilométerre van, viszont cserébe a lehető legkevesebb nyugdíjast zavar, ha ott éppen részeges huligánok zajonganak. Vannak úgynevezett bérelhető próbatermek is, ahol minden megkezdett óra után több ezer forintot kell fizetni, de egy tisztességes rockzenekar ilyen helyekre nem megy, mert ennyi pénzből már egy csak közepesen lepusztult kocsmában is istenesen be lehet baszni. Másrészt a fizetős próbatermekbe az otthonos érzés kedvéért mindig magunkkal kell vinni aktuális példaképeink / kedvenc Playboy-cicáink posztereit, ami roppant kényelmetlen. Tehát ezt a megoldást nem ajánljuk magát komolyan vevő rockzenészeknek.
Ha megvan a próbahely, és társakat is találtunk az együtteshez, beszéljünk meg egy időpontot. Az időpont azért van, hogy félre lehessen érteni, és mindenki máshogy emlékezzen rá, akár eskü alatt vallva nagyjából három - öt nappal korábbi vagy későbbi dátumot. Ha igazán magabiztosak vagyunk, korábbi időpontra hivatkozás esetén azt is mondhatjuk, hogy mi ott voltunk, vártunk egy darabig, de mivel nem jött senki, hazamentünk.
Abban az esetben, ha netán mégis sikerült az összes tagnak ugyanabban a dátumban megállapodnia, a biztonság kedvéért késsünk legalább egy órát, de inkább kettőt. A többiek úgyis többet késnek, nehogy már várni kelljen rájuk, és esetleg holmi gyakorlással töltsük az időt. Ha véletlenül már mindenki ott van, és vádlón néznek ránk, érdemes érkezésünk tényleges időpontjára úgy hivatkozni, mint az emlékeink szerint megbeszélt kezdésre. Ebből következik, hogy mindig egész órákat késsünk mondjuk 49 perc helyett, hiszen még a King Crimson zenészei sem olyan hülyék, hogy 17 óra 18 percre beszéljenek meg próbát.
Felkészülni hülyeség. Már a nevében is benne van, hogy próba, fölösleges úgy menni, hogy mindent tudunk. Zenésztársaink vélhetően szintén nem tanulják meg a saját részüket, hiszen ha szorgalmasak lennének, rockbanda alapítása helyett klasszikus zenekarba mentek volna első hegedűsnek. Szóval nem kell aggódni, nem fogunk kilógni a sorból. Ha valamelyik hülye mégis volt olyan túlbuzgó, hogy előzetes demófelvételt, esetleg kottát, gitártabot - netán ezek mindegyikét - küldött nekünk e-mailben, sms-ben, wetransferen,futárszolgálattal, postagalambbal, abban az esetben meglepetéssel vegyes hitetlenkedéssel fogadjuk ezt az állítást. Használjuk a következő mondatokat:
-
"Hát én pedig nem kaptam meg."
-
"Azt a címet már rég nem használom."
Végső esetben e-mail kiszolgálónk fájlméretbeli korlátozására is foghatjuk a dolgot, legyünk találékonyak!
Ha gitárosként, basszusgitárosként érkezünk felkészületlenül, erősítőnk halkításával kitűnően el lehet bújni a többi hangszeres mögé, hiszen úgyis mindenki magát akarja hallani. Ez tehát kitűnő alkalom arra, hogy végigkamuzzuk az először hallott dalokat. Szerencsés esetben még meg is dicsérnek minket, hogy milyen alázattal kezeljük a dalszerzeményt, nem villogunk öncélúan.
Amennyiben magabiztosak vagyunk, mert netán épp a mi szerzeményünket - jobban mondva azokat a témákat, amelyeket úgy sikerült ellopni valamelyik kedvencünktől, hogy a többiek nem ismerték fel, vagy az egyezés mértékét még nem tartják pofátlanságnak - próbálja a zenekar, ajánlott erősítőnket olyan hangosra tekerni, hogy senki mást ne lehessen hallani tőlünk. Ha ennek kompenzálására magamutogató zenésztársaink tovább hangosítják a saját cuccukat, mi is adjunk további hangerőt a miénkre, nem azér' van az a kétszáz watt, meg a nyolcszor tizenkettes Mesa, hogy ne szóljon, he! Így elérhetjük, hogy a próba végére már a dobost se lehessen hallani, az énekesre meg, ha egyáltalán ott van, úgysem figyel senki, legalább ilyenkor ne ő legyen a középpontban. Ezzel a módszerrel néhány perc alatt migréngörcsöt kaphatunk a hangerőtől.
Társaink - amennyiben még nem verekedtünk össze - szintén így járnak majd, így viszonylag hamar beiktathatunk egy szünetet, és elkezdhetjük azt, amiért valójában próbálni érdemes. Nyílhatnak a sörök, megbeszélhetjük az aktuális zeneipari pletykákat, fikázhatjuk a konkurens zenekarokat valós teljesítményükre való tekintet nélkül, és persze anélkül, hogy gúzsba kötne minket az interjúkban megszokott politikai korrektség és a kollegalitás udvarias akolmelege. Aki sör, vagy egyéb alkoholos ital nélkül érkezik próbára, az buzi, azonnal rúgjuk ki a zenekarból, kivéve, ha az övé a próbaterem. Utóbbi esetben kínáljuk meg! A sörösdobozokat, borosüvegeket nem kell összeszedni, hiszen ez egy rakendroll csapat, a feelinghez csak hozzáad a rendetlenség. Ugyanezen okból szemeteljünk is: az elszakadt húrok helye pontosan ott van, ahová dobtuk őket, ugyanez igaz a törött dobverőkre és a taknyos zsebkendőkre is.
Pár ital elfogyasztása után már úgysem lesz senkinek kedve újrakezdeni az egész hülyeséget, így néhány órányi sörivás és sztorizgatás után, amikor már úgyis kezdődik az esti meccs vagy házibuli, akár el is indulhatunk. A becsület kedvéért beszéljünk meg egy újabb, mindenki által azonnal elfelejthető időpontot, és fogadkozzunk, hogy addigra már tényleg. A koncerten meg majd lesz valami, a sok részeg paraszt úgysem veszi észre a magyar hangosítási viszonyok között, hogy éppen hol hibáztunk, ha meg igen, akkor biztosan valamelyik vendéglistás pályatársunk a kukacoskodó köcsög, aki még egy miénknél is bénább zenekarban játszik, a véleményét meg úgyis leszarjuk.
Mindenkinek jó próbát, kellemes zenélést kívánunk!
(A szöveg eredetileg 2014 májusában íródott, de a történelem ismétli önmagát, ezúttal már szóvicc céljából direkt félreértés nélkül.)
