Május második hétvégéjén kaptam ajándékba egy napot imádott családomtól, amikor semmivel sem kellett foglalkoznom, amivel nem akartam, így maradt idő arra is, hogy kicsit rendet tegyek végre az utóbbi években leginkább csak gazosodó zenei hobbitelken. A folyamat végére, ahogy ez a Facebookon már korábban megtörtént, új nevet és dizájnt kapott a The Waiting Ones Bandcamp-oldala, hogy ne egy rakás különféle felületen legyenek azok a korábban megjelent, vagy lassan, de biztosan, és előbb-utóbb elkészülő anyagok, amelyekhez volt (van, lesz) némi közöm szerzőként és előadóként.

Ennek örömére most felkerült az oldalra a Varso teljes rögzített életműve, beleértve a The Eastern Fashion EP-t is, ami annak idején az utolsó kiadványunk volt, és ami 2002-es megjelenése óta a The Point of Honour videóklipjétől eltekintve tudomásom szerint sehol nem volt elérhető online formában.

Ugyan az eredeti sávokat korábbi ezirányú erőfeszítéseim ellenére sem sikerült előkerítenem, a négy dalt rendelkezésre álló eszközeimmel még tavaly nyár végén leporoltam kicsit hangzást illetően. A mostani változatban így valamivel erőteljesebbek és értelmezhetőbbek lettek a gitárok, és a némileg tisztább hangképnek köszönhetően talán az is jobban hallható, mi mindent basszusgitározott, dobolt, énekelt össze majd’ negyedszázada egy diósgyőri élelmiszerbolt épületének tetején felhúzott stúdióban pár, kora húszas éveiben járó miskolci srác.

A felújított verzió 2024 szeptemberének legelején, pont Király Attila művész úr születésnapjára készült el, és mostanra került egy aktualizált borító is – digitális booklet majd lesz később, ha nagyon ráérek -, sőt, még a dalszövegek begépelésére is kiloptam némi időt.

Gyanítom, nincsenek túl sokan, akik levélnyi Rivotrilt szedtek amiatt, hogy vajon mikor kerül már elő ez az EP, de ha valaki szeretné felidézni, netán _épp csak hangyányi késéssel_ felfedezni, mostantól itt a lehetőség. Ha úgy tetszik, utószülinapi meglepetés gyanánt egy őszülő metálgitárostól, annak örömére, hogy immár pár nappal közelebb van az ötödik, mint a negyedik X-hez, amire azért a dalok felvételekor – meg főleg az utána következő években –, nem biztos, hogy nagy összegben fogadott volna. Jó szórakozást mindenkinek! 

Archívumból előásott turnénapló 2011. júliusából. Nem titkoltan Boncz Géza olyan írásainak hatására született, mint a „Levél a továbbképzésről”, az „Építési napló”, meg sok más hasonló klasszikus. Kellemes műélvezést kívánok!  

Ha belegondolok, bizonyos szempontból tragikomikus, hány zenekart jártam meg az elmúlt majd’ harminc évben. Az egyik, ma már ritkán szóba kerülő fejezet az I Divine volt, ami egyetlen felvételt készített, egy kétszámos promó CD-t 2010-ben.

„Egy sehová sem vezető út első lépése” - mondhatnám, de év elején megfogadtam, hogy kevésbé leszek cinikus. Emellett terveim szerint egész 2023-ban pozitívabb, boldogabb, tisztább, szárazabb, biztonságosabb is leszek. Már alig várom. De addig is bejövök még egyszer.

A Kútmérgezők című szerzemény 2012-ben született teljesen spontán módon, miután jól felháborodtam egy akkoriban újjáalakult „popzenei formáció” interjúját olvasva, amelyben kikérték maguknak a kritikát, miszerint már első aktív időszakukban sem volt túl sok közük ahhoz a - jobb híján nevezzük így - zenéhez, aminek ürügyén éveken át végighaknizhatták az összes erre fogékony rendezvényhelyszínt.

...avagy a Halálfej Együttes szar, tizenhat év után is

Kedves Naplovam!

Minthogy bizonyos események hatására mostanában ismét van szabad szemmel látható időm arra, hogy saját zenei projektjeimmel foglalkozzak, belekezdtem néhány régi adósság lefaragásába. Kár lenne tagadni, közönségigény hiányában elsősorban saját lelkiismeretemnek tartozom azzal, hogy bizonyos dolgokat befejezzek, láthatóvá és hallhatóvá tegyek, de ez manapság már nem olyasmi, ami zavarna. A fészerben sem feltétlenül azért csinálunk rendet tavasszal, mert vendégséget tervezünk, hanem mert jobban érezzük magunkat tőle. („Te meg még ki?”)

Ma láttam egy reklámot, amelynek felirata - ingyenes próbaoktatás - megütötte a szememet. Azonnal rádöbbentem, hogy tényleg, mennyire időszerű, hogy ne mondjam, hiánypótló lenne már egy olyan útmutató, amelyből a magyar zenekarok megtanulhatják, hogyan is kell próbálni. Két évtizednyi zenekarozás után minden túlzás nélkül szaktekintélynek számítok ebben a témában, szóval biztosan értékes gondolatokkal gazdagodik majd a fiatal zenészgeneráció a mostani cikk által. Fogadjátok szeretettel a Halálfej Együttes ingyenes próbaoktatását!

Idén már 21 éve játszom mindenféle zenekarokban, és ez idő alatt természetesen rengeteg bölcsesség ragadt rám. Hiteles arc vagyok, mert régóta csinálom, természetesen csak a pénzért és az ingyenpiáért.  Mint mindenki tudja, a kor mifelénk érdem, nem állapot, ezért hasznos tanácsaimat most megosztom a fiatalabb zenészgenerációval is, hogy nekik már kikövezett út vezessen a siker és dicsőség márványcsarnokába. Remélem, értékelik majd a segítségemet, és amikor már reszkető kezű vén hülye leszek, kultikus arcként fognak emlegetni olyan interjúkban, amiket a közvetlen barátaikon kívül még legalább negyvenhatan elolvasnak. Ha nekem ilyen szerencsém lett volna húsz éve, még Dickinsont is elküldeném a picsába. Íme összegyűjtött életbölcsességeim, csak itt, csak most, csak nektek. 

1.  Aki A-t fog, fogjon B-t is.
2.  Alkalom szüli a basszert.
3.  Ki korán kel, az tegnap este nem játszott.
4.  Szegény zenészt még a kábel is húzza.
5.  Sok bőgőnek sok az alja.
6.  Jobb ma egy riff, mint holnap egy szóló.
7.  Kicsi a kombó, de hangos.
8.  Ha megdobnak húrral, dobd vissza sörrel.
9.  Minden zenész a maga bandáját dícséri.
10. Zenészbe nem üt a kidobó. Csak néha.
11. Te sem vagy jobb Deák Bill vásznánál.
12. Nem erőszak a Dismember.
13. Magad uram, ha roadod nincs.
14. Aki zenekarozik, nem ér rá pénzt keresni.
15. Ember embernek Akela.
16. Ember tervez, turnébusz végez.
17. Többet ésszel, mint hangerővel.
18. Fából metálvilla.
19. Ameddig csak fizetgetnek, addig mi csak játszogatunk.
20. Egyik fülén be, a másikra úgysem hall.
21. Szólóhoz írja a nótákat.
22. Gyakorlat teszi azt a zenészt, akit a lustábbak utálnak.
23, Hosszú haj, rövid ital.
24. Halál ellen nincs Schuldiner.
25. A hallgatás nem beleegyezés, hanem visszanyelt kurvaanyázás.
26. Addig hántsd a hárfát, amíg hámlik.
27. Ahány klub, annyi szopás.
28. A jogdíj pénz.
29. Jobb száz irigy, mint egy Sunn O))))).
30. A zenekar sem siet, csak késik.
31. Mindenütt jó, de a legjobb Quorthon.
32. Amit jókedvvel teszel, arról otthon kussolsz.
33. Madarat tolláról, gitárost gitárjáról.
34. Jó intró fél siker.
35. Vendéglistásnak semmi se drága.
36. Kölcsönláda visszajár.

Közszolgálati percek következnek. Biztosan sokan kíváncsiak arra, mi adja a hajtóerőt, az inspirációt ahhoz, hogy húsz év után is rendszeresen a világot jelentő deszkákon rivaldafénybe álljak, és művészetemmel, magas színvonalú hangszeres produkciómmal szórakoztassam a lelkes közönséget. Gyakran kérdezik, mi a titkom, hogyan lehetek ennyire kimagaslóan tehetséges, és egyáltalán, hogy létezik az, hogy egy ilyen kvalitásokkal rendelkező művész nem roppan össze az elért eredmények, és persze az azokkal járó felelősség alatt?!

A válasz egyszerű. Én vagyok a világ legjobb gitárosa, valamint a Halálfej Együttes személyében a világ legjobb zenekara is. Zsenialitásom az ahhoz illő szerénységgel viselem. Ugyanakkor titkom nem a sokéves gyakorlásban, a zeneelméleti kérdések beható ismeretében, vagy az abszolút hallásban keresendő, hanem egy sok év alatt kialakított érvrendszerben, amellyel minden egyes alkalommal be tudom bizonyítani magamnak, hogy tényleg az vagyok, akinek gondolom magam. A fiatal, még útjukat kereső rockzenészek számára álljon hát itt a szükséges ismeretanyag, amelynek segítségével most már mindenki más is a világ legjobb zenésze, zenekara lehet, függetlenül a tényleges tudástól, felkészültségtől és az elért eredményektől.